TUDSZ TENNI A LELKI EGÉSZSÉGEDÉRT
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy elsőként értesülj a legújabb bejegyzéseimről! Fejleszd magad, tanulj, légy kíváncsi!
Az adataidat az Adatvédelmi Tájékoztatóban leírtak szerint kezeljük.
Az adataidat az Adatvédelmi Tájékoztatóban leírtak szerint kezeljük.
Az adataidat az Adatvédelmi Tájékoztatóban leírtak szerint kezeljük.
Az elmúlt napokban egyre erősebben érzem, amit azért mindannyian sejtünk valahol: az ember nem arra lett kitalálva, hogy bezárva üldögéljen egy lakásban. Akinek kertje van, talán tűrhetőbb a helyzete, de aki hozzám hasonlóan társasházban él, szerintem pontosan tudja, miről beszélek. Mert rengeteg jó sorozat, könyv és játék van, lehet kenyeret sütni és huszadjára is kitakarítani, de ahhoz, hogy pszichésen egyben maradjunk, ki kell menni a természetbe.
Tudom, hogy nem most fogom feltalálni a meleg vizet, de némi szakirodalmi háttérrel és személyes tapasztalattal felvértezve megkísérlem kifejteni, miért is lesz neked jó, ha elhagyod kedvenc kanapédat.
De ha nem a plafon vizsgálgatására és az ablakon való kifelé bámulásra születtünk, akkor vajon mire? Nos, ezt a kérdést már feltette magának jó néhány pszichológus is, miközben a természetes és az épített környezet hatásait vizsgálták. Arra jutottak például, hogy egy laza erdei séta után sokkal kevésbé szorongunk, illetve gyorsabban és pontosabban gondolkodunk. Jobb véleménnyel vagyunk saját magunkról és összességében elégedettebbé válunk az életünkkel.
Japánban a nyolcvanas évek óta állami szinten zajlik a természetjárás népszerűsítése, az évtized elejétől kezdve a népegészségügyi program része. Megfigyelték, hogy erre a szorgos, ám elfojtott érzelmi élete miatt a kiégésre, és a hozzá társuló érzelmi és testi betegségekre hajlamos nemzetre jó hatással van, ha rendszeresen kijár a természetbe. Persze az állam sem puszta jóságból karolta fel az ügyet: anyagilag is hoz a konyhára, mert aki kevesebbet szorong, az ritkábban beteg, nincs annyiszor táppénzen, ebből adódóan termelékenyebb.
Az emberi faj korszakokon át szoros kapcsolatban volt a természettel, és az elmúlt néhány évtized -amióta a többség bezárkózott a városokba- pedig egyszerűen nem volt elég az agyunknak, hogy átálljon a tisztán urbánus üzemmódra. Akinek nem adatott meg, hogy saját kertje, rétje vagy erdeje legyen, annak bizony erőfeszítést kell tennie, hogy kimozduljon. Amikor ezeket a sorokat írom, a kijárási korlátozások szigora enyhülni látszik, bár a természetbe való kimozdulást eddig sem tiltotta senki.
A szabadban eltöltött időnek számtalan módja létezik: fel tudod keresni a helyi arborétumot, egy közeli erdőt vagy vízpartot. Ha bevállalósabb vagy, akkor keresel magadnak egy kis szintemelkedést, és felkeresed valamelyik hegységünket. Az utóbbi opciónak két haszna is van. Az egyik, hogy a közeli zöldterületek valószínűleg zsúfolásig tele lesznek, vagy ezt megelőzendő le is zárja őket a helyi önkormányzat, így olyan helyet kell keresned, ahol nincs tömeg –márpedig a hegyekben általában nincs.
A másik előnye a kicsit nehezebb terepnek, hogy ha nem szoktad meg az ilyen jellegű mozgást, akkor kimozdít a kényelmi zónádból, és merőben új élményekkel gazdagodhatsz. Sokat lehet találkozni a különböző, pszichológiával foglalkozó fórumokon a flow (áramlat) élmény fogalmával. Sokszor túl van ez misztifikálva, pedig nem kell hozzá más, mint egy kicsivel nehezebb, vagy bonyolultabb feladat, mint amivel a mindennapokban találkozunk, és máris átélhetjük az áramlatot.
Egy kellően nehéz túraútvonalon, ahol teljes figyelemmel, erővel, összpontosítással jelen kell lenni, egyszerűen nem marad energia a problémákon, vagy a jövőn rágódni. Megélhető a szabadság, az időn és a problémákon kívüliség érzése, az adott tevékenységben való önfeledt elmerülés. A dolog mellékhatása, hogy hozzá lehet szokni, így egyre nehezebb útvonalakra van szükség a hatás eléréséhez, de nagy a világ, és a korlátozások sem tartanak örökké.
Kétségtelen, hogy ez utazással és egyéb erőfeszítésekkel jár, de ezekért kárpótolnak a belső erőforrások, amit a természetben tett túrák képesek adni a mindennapokban: feltöltődés, önmagunk jobb megismerése, megnövekedett önbizalom, fizikai állóképesség javulása. Ezekért az előnyökért most is elkezdhetsz tenni, szóval húzz bakancsot és irány a természet!
Remélem, hogy ez az írás is tudott értéket adni a számodra. Ha úgy érzed, hogy elakadtál az életednek valamelyik területén, akkor keress meg, a honlap tetején és alul megtalálod a kontaktjaimat.
Ha mélyebben érdekelnek a természet pozitív hatásai, akkor ezt a könyvet ajánlom neked:
Ivens, S. (2018). Erdő terápia. Budapest, Magyarország: Libri Kiadó.