Hogyan lehetsz érzelmileg hiteles?

Képzeld magad az alábbi helyzetbe: nyugodtan haladsz az autóddal, bicikliddel, motoroddal, rollereddel (itt a megfelelő járművet kéretik behelyettesíteni) a kedvenc útvonaladon. Minden nap erre jársz, ismered az utat, mint a tenyeredet. Egyszer csak hirtelen eléd vág egy másik jármű, és csak a reflexeidnek és egy hatalmas fékezésnek köszönheted, hogy nem történik baleset. Milyen érzés van most benned?

Ijedtség? Harag? Félelem? Nos, ezek közül mindhárom érzés egyforma eséllyel megjelenhet, sőt, még másfélék is csatlakozhatnak hozzájuk. Tele van az internet olyan videókkal, amikor a sértett fél egy ilyen incidens után a másik nyomába ered, és befékez előtte, esetleg leszorítja az útról, vagy üvöltözik egyet vele. Ilyenkor már egyértelműen a harag veszi át az uralmat a viselkedés felett. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is történik valójában érzelmileg egy ilyen helyzetben?

Az ijedtség ilyenkor teljesen természetes, hiszen ösztönösen félünk a sérüléstől és a fájdalomtól. Hirtelen veszélyhelyzetben testünket elönti az adrenalin, a szívverésünk felgyorsul, izmaink megfeszülnek, figyelmünk fókusza beszűkül. Minden adott az eredményes védekezéshez. Ez egy hasznos és a helyzethez tökéletesen illő reakció. A veszély elmúltát követő dühöngésnek viszont már nincs ilyen jellegű haszna. Miért éreznek és mutatnak a legtöbben mégis a különböző élethelyzetekben gyakran kevéssé hasznos vagy odaillő érzelmeket?

A válasz a legtöbbször a behelyettesítő-, vagy más néven a parazita érzelmeknél keresendő. Jellemző ezekre az érzelmekre, hogy a megjelenésük nem feltétlenül kapcsolódik szorosan az adott helyzethez, illetve intenzitásuk, hevességük is indokolatlanul magas. Így könnyen előfordulhat, hogy valaki intenzív haragot él át, amikor pedig a félelem, vagy a szomorúság lenne indokolt. De vajon mi a jó egyeseknek abban, hogy felcserélik az érzéseiket egymással?

A válasz a gyermekkorban keresendő. Például egy kisfiúra rászólnak, amikor sírva fakad, vagy fél, hogy ilyet neki már nem szabad. Így a kissrácnak nincs más választása, mint hogy ezek helyett az érzések helyett haragot fejezzen ki. Vannak azonban olyan „szelídebb” szülők is, akik meg éppen a haragot nem tűrik el a gyermeküktől, ami kislányok esetében még gyakoribb. Ilyenkor a harag érzése felcserélődik a gyermekben szomorúsággá, vagy a szülői tiltás miatt bűntudattá, esetleg a megtorlástól való félelemmé.

Az érzelmi tanulás a beszéd és a viselkedés többi szabályának megtanulásával párhuzamosan történik, azzal a különbséggel, hogy a kora gyerekkortól megtanult érzelmi reakciók sokkal tartósabbak, és akaratunktól függetlenül is működnek. Így a gyermekként letiltott érzelmek felnőttként is tabuk maradnak, és ez sokszor nem is tudatosul bennünk. Annál inkább feltűnik a környezetünknek, ha folyton mérgesek vagyunk, vagy sírva fakadunk. A parazita érzelmek amellett, hogy leszűkítik az érzelmek széles palettáját, lehetetlenné teszik az érzelmi helyzetek hiteles, odaillő kezelését. Jó hír, hogy a helyzeten lehet javítani, mert az érzelmi intelligencia felnőtt korban is fejleszthető.

A megoldás a helyettesítő érzelmek tudatosításával kezdődik. Nem olyan nehéz ez, mint ahogy elsőre tűnhet. Legközelebb, amikor egy erős érzelmeket kiváltó helyzetbe kerülsz, figyeld magad! Mi van benned? Milyen érzések? Passzolnak az adott szituációhoz? Nem létezik egy logikusan sokkal odaillőbb érzés, ami benned nem jelenik meg? Mi volt a szüleid reakciója gyerekkorodban, amikor dühös voltál, sírtál, szomorú voltál, vagy amikor féltél? Elfogadtak a haragoddal együtt még akkor is, amikor rájuk voltál mérges?

Ha ezt az elfogadást nem tapasztaltad meg gyerekként, felnőttként is van lehetőséged megtanulni azoknak az érzelmeidnek az átélését, amik gyerekként még ott voltak benned. Mert ott voltak. Ehhez egy biztonságos, elfogadó közegre van szükség, ami történhet egy önismereti csoportban, vagy egy pszichológiai tanácsadás keretei között. Korábban írtam arról, hogy nekem mennyire felszabadító élmény volt egy ilyen közegben önmagamnak lenni minden érzésemmel együtt úgy, hogy közben nem kellett attól tartanom, hogy a többiek elítélnek.

Remélem, hogy ez az írás is tudott értéket adni a számodra. Ha fejlesztenéd az érzelmi intelligenciádat, vagy úgy érzed, hogy elakadtál az életednek valamelyik területén, akkor keress meg a fent megadott elérhetőségeken! Minden jót neked!