Kerüld el, hogy egy szakítás eldurvuljon!

Láttál már igazán ronda szakítást? Amikor két ember -akik állítólag egyszer szerették egymást- önmagából kivetkőzve, alpári módon viselkedik egymással? Ezek a helyzetek bennem mindig is kérdéseket vetettek fel: Hogyan lehet eljutni idáig? Hogyan kerülhető el, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok? Mit lehet tenni, ha már elkerülhetetlen a szétválás, hogy lehetőleg méltósággal és a legkevesebb sérüléssel lehessen keresztülmenni rajta? 

Egy válás vagy szakítás során az egyik legfőbb probléma a kapcsolat állapotának élesen eltérő megítélése a felek részéről. Nagyon ritka az a felállás, amikor egyszerre érzik úgy, hogy a kapcsolat érzelmileg kiürült, mindketten nagyon más irányba tartanak, és ezért talán jobb lenne külön folytatni. Ez a leggyakrabban csak az egyik félben merül fel, így a közlése a másik felet teljesen felkészületlenül, hideg zuhanyként éri.

Valójában az a fél, aki kimondja a kapcsolat végét, hatalmas nyomás alá kerül. E nyomás forrása egyrészt ő maga, a saját lelkiismerete, másrészt a volt párja, aki hirtelen vagy iszonyúan tapadni kezd, vagy ellenségessé válik, esetleg a kettőt felváltva produkálja.

Segít, ha megértjük a másik fél viselkedését

Aki egy ideje hordozza magában a szétválás gondolatát, annak van ideje elképzelni az életét a párja nélkül. A másik fél viszont -mivel stabilnak hiszi a kapcsolatot-, nem rendelkezik B tervvel. Az ő kötődése még ép lehet, ami nem szakad el egykönnyen. Ha a párja hirtelen kész tények elé állítja, valamit kezdenie kell a ragaszkodásával.

Akit elhagynak, azért válik sok esetben ellenségessé, mert nem lehet úgy szakítani, hogy közben változatlanul ragaszkodik a másikhoz. Valahogyan kezelnie kell a fájdalmát, a csalódottságát és végső soron a megbillent világképét. Ezért lehet látni nagyon ronda válásokat, amikor a felek minden lehetséges fegyverrel küzdenek egymás ellen.

Gyakran megtörténik, hogy az egyik fél úgy dönt, hogy a továbbiakban nem szeretne együtt lenni a párjával, viszont elismeri az erényeit, és szeretne békésen pontot tenni a kapcsolat végére. Ebben az esetben volt párja agresszív reakciója különösen nehéz helyzet elé állítja. Mit lehet tenni ilyenkor?

Az okok észben tartása

Erőt ad ilyenkor, ha az illető felidézi magában, hogy mik voltak a döntésének az okai. A volt párjának mely tulajdonságai, tervei, viselkedései voltak azok, amelyekkel többé már nem tudott azonosulni? Mik voltak a döntése mögött meghúzódó elvek?

Csak ezeknek az elveknek a számbavétele fog segíteni abban, hogy tisztelni tudja a saját döntését. Emlékeztetni fogja arra, hogy bármit is vágjon a fejéhez a volt párja, ő attól még nem lesz rossz ember, hogy meghozott egy számára is fájdalmas döntést, majd kiáll az elvei mellett.

Természetesen egyáltalán nem vagyok a szakítás vagy a válás pártján. Abban hiszek, hogy megfelelő befektetett munkával rengeteg rozoga kapcsolaton lehetne, sőt érdemes is lenne javítani. Van azonban az a kapcsolat, amikor tényleg mindenkinek jobb lenne külön, ezt azonban nem az én tisztem eldönteni. Pszichológusként azt tartom a legfőbb feladatomnak, hogy támogassam az ügyfeleimet a döntéseikben és kísérjem őket a választott úton, legyen az akár a kapcsolatuk megjavítása, vagy akár a szakítás.

Egy kapcsolat végével nem jár együtt annak végérvényes lezárása: ahhoz, hogy a helyükre kerüljenek bennünk az érzéseink, rengeteg belső munkára van szükség. Természetesen idő kell a gyógyuláshoz, azonban egy számunkra hiteles szakember segítségével ez az idő lerövidíthető.