Készen állsz a változásra?

Változás. Nem vagyok biztos abban, hogy létezik ennél ellentmondásosabb szó. Az, hogy valaki számára pozitív, vagy negatív töltettel bír, az aktuális élethelyzettől függ, amiben az illető van. Egy tűrhetetlen munkahely, vagy egy kiüresedett kapcsolat esetében a legtöbb változás jót jelent. Ha ez így van, akkor vajon miért vergődnek rengetegen pocsék párkapcsolatban, vagy miért végeznek lélekölő, értelmetlen munkát?

A változás félelmetes

Meg kell, hogy említsem a változás egyik fontos tulajdonságát, ami miatt sokak szemében negatív a szó kicsengése: a változás ugyanis félelmetes. Lehet, hogy valaki utálja a munkáját, de már megszokta, hogy oda jár be minden reggel, kiismerte a főnököt és a kollégákat, megvannak a kis rutinok, ismerősek a feladatok, meg aztán el is kell tartani a családot: nem lehet csak úgy ugrálni. Vagy lehet, hogy valaki már régen nem szereti a párját, de az évek során már úgy megszokta, hogy el sem tudja képzelni az életét nélküle. Megvannak az ismétlődő viták, a bevett kis játszmák és az ismerős helyzetek.

Mindkét esetben rengeteg negatív érzés keletkezik, azonban van ezeknek az érzéseknek egy közös tulajdonságuk, ami miatt nehéz lehet elengedni őket: ismerősek. Lehet, hogy ez ellentmondásosnak tűnik, mégis a legtöbben inkább választják a megszokott rosszat, mint a bizonytalant. Mert a bizonytalan egyben félelmetes is: ismeretlen helyzeteket, új kihívásokat, új érzéseket hoz, és számtalan új kérdést vet fel. Mi lesz, ha nem találok másik munkát, vagy az új helyemen még rosszabb lesz? Mi lesz, ha nem találok új párt, vagy vele is ugyanilyen lesz az életem? Ezek valóban félelmetes kérdések, és van úgy, hogy nem is alaptalanok.

Nem mindig a könnyebb út a helyes út

Sokan emiatt úgy próbálnak meg túllendülni az elakadásokon, hogy azért olyan sok minden ne változzon meg az életükben. Keresnek egy pontosan ugyanolyan munkakört maguknak egy hasonló cégnél, vagy a rég kiüresedett kapcsolatnak csak akkor vetnek véget, ha a potenciális új partner már feltűnt a láthatáron. Elképzelhető, hogy így tényleg megjavul minden, rátalálunk az álommunkára, vagy a tökéletes partnerre, de annak az esélye sokkal nagyobb, hogy pár hónap, esetleg év múlva pontosan ugyanazokkal a problémákkal találjuk szembe magunkat. Miért? Mert ilyenkor elmarad a szembenézés, önmagunk szerepének megkeresése a történetben. Csöbörből vödörbe kerülve minden megy tovább a megszokott módon, és a valódi változás létrejötte esélytelen.

A többség ezért meg sem próbál változtatni az élethelyzeten, ami szenvedést okoz számára. Inkább próbálnak megszabadulni a rossz érzéseiktől panaszkodás, vagy a körülmények hibáztatása által. Ilyen feszültségcsökkentő módszer lehet még az önsegítő irodalom fogyasztása is. Természetesen semmi baj a tanulással, az információszerzéssel, a belátással, ha azt tettek követik. A gond ott kezdődik, hogy sok ember a benne felgyülemlett rossz érzésektől próbál szabadulni slágerkönyvek által. Ezeknek az olvasása kelthet ugyan némi rossz érzést azáltal, hogy szembesít a hibáinkkal, de a környezetemben azt látom, hogy nemigen eredményeznek mélyreható változást. Miért? Mert a hibákat egy külső személy olvassa a fejünkre, és hajlamosak lehetünk az olvasottakat mindig valaki másra alkalmazni.

Elveszett költségek csapdája

Az igazi szembenézés az én értelmezésemben akkor valósul meg, amikor megállunk, és számba vesszük mindazt az időt és energiát, amit egy olyan élethelyzet fenntartásába öltünk, ami mára inkább csak szenvedést okoz. Sokszor hallok ilyen indokokat egy fájdalmas élethelyzettel kapcsolatban: évek óta így élek, éveket adtam neki az életemből, tíz éve itt dolgozom, rengeteg időt és pénzt öltem tanulásba, stb. Ezt a jelenséget az elveszett költségek csapdájának nevezzük, és majdnem mindenki beleesik ebbe a hibába az élete során. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a változással minden múltbéli erőfeszítés kárba veszik, minden év elpocsékolt idő, ezért inkább fenntartjuk a megnyomorító élethelyzetet.

Mi a megoldás? Húzni a jelen pillanatban egy jelképes vonalat, és megkérdezni magunktól a szenvedést hozó körülménnyel kapcsolatban: most is ugyanúgy döntenék? Akkor is fenntartanám ezt az állapotot, ha nem öltem volna bele időt és energiát az évek során? Ez a szembenézés a legtöbbször nem könnyű, mert erős érzésekkel jár. Ha úgy érzed, mégis belevágnál, és jól jönne a segítség, hogy változtass az életed valamelyik fontos területén, akkor keress meg nyugodtan.