Megcsalt a párom, most mit csináljak?

Az egyik legnagyobb párkapcsolati stresszforrás a félelem a társunk hűtlenségétől. Nem ok nélküli a félelemérzet, egy megcsalás iszonyú sebet tud ütni a másik fél lelkén és magán a kapcsolaton is.

Hogy mit lehet, mit kell, vagy mit érdemes ilyenkor tenni, az annyira eltérő minden egyes történetnél, hogy nem is vállalkoznék arra, hogy konkrét tanácsot adjak. Helyette inkább szeretnék néhány szempontot felvillantani, amin érdemes lehet elgondolkodni.

„-Képzeld, megcsalt az a szemét! -És? Megbocsátasz neki?“ El tudod képzelni ezt a párbeszédet, igaz? A legtöbben egy félrelépést kizárólag a bűnös/áldozat, illetve a megbocsátás/szakítás dimenziókon keresztül képesek értelmezni. Véleményem szerint mindkét ellentétpár hibásan ragadja meg a lényeget, és itt nem a megcsalás tényét szeretném elbagatellizálni.

A félrelépést a távolság szüli

Nagyon találónak tartom ezzel a témával kapcsolatban a következő szemléltetést: egy harmadik fél csak akkor tud befurakodni egy pár tagjai közé, ha távolság van köztük. Amíg a pár kapcsolata szoros, egyszerűen nincs hely köztük senkinek. Ez nem fizikai távolságra vonatkozik, hanem az érzelmi kapcsolódásra, az intimitásra. Ez alatt azt értem, hogy a pár tagjai őszintén el merik mondani egymásnak a szükségleteiket, a problémáikat és az érzéseiket.

Amíg ezen a csatornán akadálytalanul tudnak áramolni a gondolatok, a vágyak és az őszinte visszajelzések egymás felé, addig beszélünk intimitásról. Ez a csatorna azonban sérülékeny, nem is beszélve arról, hogy sok párnál ki sem alakul. Az őszinte beszélgetések hiánya lassanként megöli ezt az áramlást, és ott marad két ember magára hagyatva a vágyaival, igényeivel, gondolataival. Innen pedig már csak a véletlenen múlik, hogy mikor jelenik meg egyikük életében valaki, aki betölteni látszik ezt az űrt.

A megbocsátás nem varázsszer

Bármilyen emberi kapcsolatban létfontosságú a megbocsátás képessége. Nemcsak az adott kapcsolatnak tesz jót, hanem a saját mentális és fizikai egészségünknek is hasznos, ha el tudjuk engedni a sérelmeinket. Sajnos egy félrelépés esetében ez kevés. Sokszor nem is a harag a legerősebb érzés a megcsalt félben. Megjelenhet intenzív szomorúság, kétségbeesettség, elhagyatottság, félelem, csalódottság.

Szerintem itt a döntő kérdés a miért. Ha a felek a békülést fontolgatják, akkor a legégetőbb erre az egyszerű (egyszerű?) kérdésre választ találni. Miért történhetett meg? Hol halt el a bensőséges közlések áramlása? Mi volt az a szükséglet, vágy, zavaró tényező, amely nem került kimondásra, ami folyamatosan a szőnyeg alá lett söpörve és onnan mérgezte lassanként a kapcsolatot? Ha ezekhez a kérdésekhez nem közeledik mindkét fél teljes nyitottsággal, akkor a kapcsolatnak nemigen van jövője.

A második fontos kérdés a bizalom köre, ami a leginkább megsínyli a hűtlenséget. Ha a megcsalt fél döntéshelyzetben van, akkor létfontosságú megkérdeznie önmagától, hogy tud-e, akar-e újra megbízni a partnerében? Hajlandó-e közösen helyreállítani a kapcsolati bizalmat? Ha a válasz nem, akkor hiába nem haragszik már a párjára, nem lesz képes újra egy csapatként, szövetségesekként látni magukat.

A harmadik megfontolandó kérdés, hogy képes vagy-e azt elfogadni, hogy a kapcsolatotok újraépítésén mindkettőtöknek dolgoznia kell majd? Könnyű beleragadni a megbántott áldozat szerepébe, és várni a másiktól, hogy tegye jóvá, amit elrontott. Szó se róla, akad jóvátennivalója, és a bizalomért is keményen meg kell dolgoznia.

A távolság kettőtök között azonban valahogyan kialakult, valamilyen fontos szükséglet nem lett kifejezve, vagy figyelembe véve. A büntető áldozat és a bűnhődő- megbocsátásért teperő vétkes játszmájában ragadva épp az eredendő ok nem lesz soha beazonosítva, illetve megszüntetve.

A hűtlenség egy kemény próbatétel, amelyből számos pár megerősödve, kettejük kapcsolatában szintet lépve kerül ki. Vannak, akik úgy döntenek, hogy nem szeretnék együtt folytatni. Aztán vannak olyanok is, akik megpróbálják megmenteni a kapcsolatot valamilyen okból, de nem a megfelelő kérdéseket teszik fel maguknak és egymásnak. Ez a néhány gondolat ezeknek a kérdéseknek a megtalálásában próbál támpontot nyújtani.

Gebei Sándor Pszichológus

Tanácsadó pszichológus vagyok, szakterületem az újrakezdés. A célom az, hogy segítsek egy válást, vagy komolyabb szakítást követő krízisen túljutni. A történtek megértésében, elfogadásában, feldolgozásában tudlak támogatni. Ha úgy érzed, hogy elakadtál, keress meg!

+3670/269-6886

www.gebeisandor.hu

https://www.facebook.com/pszichologus.gebei.sandor