TUDSZ TENNI A LELKI EGÉSZSÉGEDÉRT
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy elsőként értesülj a legújabb bejegyzéseimről! Fejleszd magad, tanulj, légy kíváncsi!
Az adataidat az Adatvédelmi Tájékoztatóban leírtak szerint kezeljük.
Mihez kezdesz a múltaddal?
20
dec
Több, önismeret felé nyitott személy esetében megfigyelhető, hogy miközben egy nehéz életszakaszon mennek keresztül, azon tűnődnek, hogy ez az egész vajon hogyan kapcsolódik a gyerekkorukhoz, a szülői,- esetleg a transzgenerációs mintáikhoz. Nemrég hallottam egy előadáson, hogy a pszichológia fő áramlata jelenleg mintha a régészet felé kacsintgatna. Ezen az úton rengeteg szakember jár egészen Freud óta. Ásunk, ásunk a gyerekkorban, a szülők, a nagyszülők, a dédszülők viselt dolgaiban, csak közben nehéz kibogozni, hogy ezek az emlékek hogyan is kapcsolódnak a konkrét, jelenlegi élethelyzethez. Főleg, hogy mit üzennek a teendőinkkel kapcsolatban?
Persze, néha nyilvánvaló az ok- okozati összefüggés: például egy nehezen konfrontálódó ember, aki nem tud soha semmire nemet mondani, rájöhet, hogy azért ilyen, mert volt egy nagytörvényű, hangos, egoista apja, aki sosem tűrt semmilyen ellentmondást. És akkor mi van? Mit fog tenni másnap az irodában, amikor a kedves kolléga megkéri, ugyan halasztaná el az ebédszünetet századjára, hogy még összedobjon egy kimutatást? Segítek: ugyanazt fogja csinálni, mint eddig, csak még jobban fogja utálni önmagát, a kedves papáról már nem is beszélve. A példánál maradva egy ilyen embernek elsősorban tapasztalatra lenne szüksége, hogy lássa, mi történik, ha nemet mond? Legtöbbször semmi.
Ezzel kapcsolatban konkrét példával tudok szolgálni a saját életemből: két évig jártam egy önismereti csoportba, ahol megtapasztaltam a megértés és az elfogadás erejét. Megtanultam, hogy minden, ami én vagyok: a reakcióim, a szokásaim, az érzéseim, emberiek és teljesen rendben vannak. Ráéreztem, hogy mi van akkor, ha nem játszom szerepet, hanem önmagamat adom? Semmi, a Föld forog tovább, legfeljebb páran egy darabig mérgesen néznek.
Az aktuális nehézségek gyökerét a múltban kutatni ahhoz hasonló, mint amikor az utcán sétálva megharap egy kutya és én azt nézegetem, hogy honnan szaladt ki? Kevésbé fog fájni, ha megtudom, hogy a Manyi néni Morzsija kapott belém? Nem a körülmények és a múlt ismeretére van most a legégetőbben szükségem, hanem valakire, aki tudja, mi ilyenkor a teendő: odajön egy kedves ember és azt mondja, hogy igen, ez a Morzsi egy agresszív kutya, érdemes elkerülni. De mutassa csak a sebet, orvos vagyok, bekötöm. Lelki problémákra átültetve ezt a gondolatmenetet belátható, hogy a kapcsolat az, ami gyógyító: az számít igazán, hogy figyelnek rám. Valaki erőfeszítést tesz, hogy megértse, min megyek keresztül és miért. Legfőképpen pedig annak megértésében segít, hogy mit tudok tenni, hogy jobban legyek, és a jövőben ne kerüljek hasonló helyzetbe.
” a kapcsolat az, ami gyógyító: az számít igazán, hogy figyelnek rám”
Természetesen emberként mindannyian kíváncsiak vagyunk a miértekre, a családunk és mi magunk is okkal vagyunk olyanok, amilyenek: a múltunk hatással van a jelenünkre. Mindannyiunknak van a múltunkkal dolgunk: megérteni, elfogadni és elengedni, amit el kell. Viszont csak itt, a jelenben van lehetőségünk tenni az életünk jobbá tételéért, ezért ez a blog elsősorban a mostra összpontosít. Mindenki cipel kisebb-nagyobb csomagokat, amiket otthonról hoz, de ezek letétele, az öröklött hibás minták megtörése a jelen feladata. Igyekszem majd konkrét élethelyzetekről, és a megoldásuk lehetséges módjairól írni, talán Te is felismered majd saját magad egy-két példában.
Jó utat önmagad felé!
