Tartod még az újévi fogadalmadat?

Szoktál újévi fogadalmat tenni? Az év első napjaiban gyakran hallom a környezetemben, hogy ki mit ígért meg magának az újévre. Fogyás, több sport, egészségesebb táplálkozás, leszokás a cigiről… a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Van az újév kezdetében valami lelkesítő, valami ígéret, hogy a régi dolgainkat magunk mögött hagyhatjuk és januártól tiszta lappal indulhatunk neki az évnek.

Érdekes módon azonban ezeknek a fogadalmaknak az ereje már néhány nap, esetleg hét után hanyatlani kezd, és például a frissen „leszokott” ismerősünk kezében már ugyanúgy füstöl a cigaretta, mint decemberben. Érdeklődésünkre legtöbbször az a válasz, hogy „á, nincs elég akaraterőm!”

Tényleg csak ezen múlnak az életünk nagy változásai? Elég mindössze elhatározni valamit és aztán összeszorított foggal végigcsinálni? Bár a legtöbb helyről azt sulykolják belénk, hogy mindent csak akarni kell, én ezzel nem teljesen értek egyet. Az egyik gondom vele az, hogy az életben már így is épp elég olyan dolog van, amihez megacélozott akarat kell. Ráadásul még az életminőségünket javító változásokat is vért izzadva kell elérnünk? Na, ne már!

A másik bajom a pusztán a nyers erőre támaszkodó változással, hogy csak „izomból” nem lehet hosszútávon tartós eredményeket elérni. Márpedig a „Holnaptól…” kezdetű nekifohászkodások mindegyike erőszaktétel saját magunkon. Erőszak az eddigi életmódunkon, a szokásainkon és azokon a dolgokon, amik –bár lehet, hogy nem egészségesek-, végső soron örömet okoztak.

Ezen a ponton szoktak elbukni azok a kísérletek is, amelyek során az emberek a párjukat szeretnék megváltoztatni. Ha olyan szokást, vagy tulajdonságot támadunk egy másik emberen, amivel neki magának személy szerint semmi gondja nincs, annak hosszú távon nagy valószínűséggel rossz vége lesz: titkolózás, neheztelés és később sok-sok vita.

És ebben van a kudarcok oka és egyben a sikeres változások kulcsa: csak azokat a tulajdonságokat tudjuk magunkban hosszútávon eredményesen módosítani, amelyekkel nekünk is bajunk van. Mégpedig több bajunk, mint amennyi örömet képes okozni a meglévő szokás vagy életmód. A bajokat jelző felhők csak lassan gyülekeznek. Mint ahogy például egy mozgásszegény életmód esetében a kilók rajtunk.

A példánál maradva eleinte még lehet, hogy jól is áll egy kis plusz. Azután kezdenek szűkek lenni a ruhák, vagy lépcsőzésnél elfogy a levegő. A tükörben látott személy pedig egyre inkább különbözik attól a képtől, amit a fejünkben őrzünk magunkról. Magyarán kezd a helyzetünk egyre idegenebbé válni tőlünk, majd jó esetben átlép egy küszöböt (sajnos ez azonban ritkán esik épp szilveszterre), és akkor születik meg bennünk egy olyan elhatározás, amely már képes arra, hogy egy valódi változás motorja legyen.

Az így született döntés már ad elég erőt az elinduláshoz, de ilyenkor is érdemes résen lenni. Kitűzni egy célt –például leadni tíz kilót-, és aztán erőből nyomni a diétát és a sportot szintén kockázatos stratégia, mert később könnyen viszontlátjuk a leadott kilókat. A célokra szükség van, de csak mintegy útjelzőkként, hogy merre tartunk. Az igazi változást a cél felé vezető úton találjuk, ezért érdemesebb inkább arra figyelni.

Ne felejtsük el, hogy minden szokás -jó és ártalmas egyaránt-, azért alakul ki bennünk, és azért szilárdul meg, mert valami jutalmazót kapunk tőle, másként nem csinálnánk –végtére is racionális lények vagyunk. Ha változtatunk, ezek a jó érzések elvesznek, így ha ki szeretnénk tartani, szükséges újakat keresnünk helyettük. Egy jó szokás felvételével, vagy egy ártalmas elhagyásával megjelennek ezek a jó érzések is az út során, így válik a változás folyamata idővel önmagát jutalmazóvá.

Kétségtelen, hogy ha szeretnénk javítani az életünkön, ahhoz –legfőképpen a kezdeti lépésekkor- erőfeszítésre van szükség, és időnként jól jöhet a külső segítség is. Ha elakadtál az életedben, vagy változtatnál valamin, de ehhez segítségre van szükséged, keress meg nyugodtan! A honlap tetején és alján megtalálod az elérhetőségeimet. Sok erőt kívánok neked!