Tudsz nemet mondani?

Onnantól kezdve, hogy egy gyermek megtanul beszélni, és elkezdi felfedezni a saját, önálló akaratát, az egyik leggyakoribb megnyilvánulása az ellenkezés, a nemet mondás lesz. Az önmagukért kiállás egy rendkívüli adottsága a gyerekeknek, és fontos lenne, hogy ezt a képességet mindenki megőrizze egész életén át. Ezzel szemben megfigyelhető, hogy sok ember rendkívül nehezen képviseli a saját érdekeit, melybe beletartozik a nemet mondás képessége is.

Természetesen a gyerekek legtöbbször pusztán az ellenkezés kedvéért makacskodnak, és általában a szülők képesek meggyőzni őket az igazukról. Szándékosan használom a meggyőzés kifejezést, mert jól érzékelteti, hogy a szülő érvényesnek tartja a gyermeke nézőpontját, még ha azzal nem is ért egyet.

Ha ezt egy szülő elmulasztja, és szülői tekintélyét bevetve folyamatosan félresöpri a gyermeke akaratát, akkor megvan annak a veszélye, hogy a gyerek abban a meggyőződésben nő fel, hogy nincs sok beleszólása a saját életébe.

Tanult tehetetlenség

Martin Seligman amerikai pszichológustól származik a tanult tehetetlenség fogalma. A kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy az az egyén, akinek korábban folyamatosan elnyomták a törekvéseit, később gondolkodhat úgy, hogy hiába erőlködik, nem tudja képviselni az érdekeit.

A legtöbben, akik ilyen élményeket szereztek, akkor sem változtatnak a helyzetükön, amikor a körülmények már esélyt adnának erre. Ebből az állapotból kiút csak a tapasztalatokon keresztül vezet.

Mint ahogy a tehetetlenség tanulható, ugyanúgy a hatékonyság és az optimista szemléletmód is elsajátítható. Ehhez a tanulási folyamathoz pedig emlékekre van szükség. Olyan tapasztalatokra, amelyek során megéljük, hogy milyen érzés –akár külső segítséget kérve- változtatni valamin, ami nem tetszik az életünkben, vagy szembeszállni valakivel, aki ránk akarja erőltetni az akaratát. Az ehhez szükséges önbizalom nem a tükör előtti önlelkesítő mantrákból épül fel, hanem a saját hatékonyság átéléséből.

Önismeret hiánya

Manapság rengeteg szó esik arról, hogy mennyire fontos meghúzni a saját határainkat a kapcsolatainkban, és bőségesen lehet találni különböző módszereket a személyes határok védelmére. Sokszor viszont ezek az írások nem emelik ki az önismeret fontosságát ebben a kérdésben, pedig hogyan védhetnénk meg a saját határainkat, ha azt sem tudjuk, hogy hol vannak és mik azok? Az önismeret megszerzése során az egyén szeme kinyílik saját magára.

Megtanulja, hogy melyik helyzetben hogyan viselkedik, és közben hogyan érzi magát. Rájön, hogy mi kellemes a számára, és mi nem az. Voltaképpen a célzott önismereti foglalkozások célja is az, hogy a résztvevők különféle helyzetekbe kerüljenek, amelyek során visszajelzéseket kapnak a saját érzelmi működésükről és megküzdési stratégiáikról. Ezekből a tapasztalatokból tudnak később meríteni a mindennapi életük során, és lesz egy kiindulási alapjuk a fejlődéshez.

Félelem a következményektől

Sokan azért félnek nemet mondani, mert attól tartanak, hogy megbántanak vele másokat. Az ember társas élőlény, és teljesen természetes az a vágy, hogy szeretnénk megfelelni a környezetünknek. A baj ott kezdődik, amikor valaki a sorozatos megfelelés által próbálja kiérdemelni mások szeretetét és elfogadását.

Egy idő után a környezet számára ez a megadó viselkedés természetessé, sőt elvárássá válik –és ez minden, csak nem szeretet. Ebből a szerepből később iszonyúan nehéz lesz kitörni, mivel az önérvényesítési próbálkozások kiváltják a környezet ellenállását, hiszen nem ismerik az adott egyénnek ezt az új, erélyesebb arcát.

Mint ahogy a tanult tehetetlenségnél is utaltam rá, ebben az esetben is a tapasztalati út az, amely a változáshoz vezet.  Fontos elindulnunk az önérvényesítés útján, akár külső segítséget is igénybe véve. Szükséges megtapasztalni, hogy attól még szerethetőek vagyunk, hogy időnként nemet mondunk azokra a helyzetekre és kérésekre, amelyek a számunkra kellemetlenek, megterhelőek, vagy egyszerűen csak nincs kedvünk hozzájuk.

Az is teljesen rendben van, hogy ha legközelebb, amikor egy számodra terhes kéréssel megtalálnak, a válaszod előtt egy kis időt kérsz. Gondolkodj el ezen a néhány szemponton, és dönts úgy, hogy közben tiszteled saját magadat. Ez a mérlegelés jelenti a különbséget a gyermeki dac, és a felnőtt ember határtartása között.