Unod már, hogy folyton alulmaradsz?

Képzeld el az alábbi szituációt: épp anyagi gondokkal küzdesz, amikor a Facebookon szembe jön veled egy volt csoporttársad profilja, aki épp a nyaralását élvezi a családjával valami egzotikus szigeten. Mi fut át elsőként az agyadon? Állj meg itt egy percre, mert ez egy nagyon fontos kérdés. Megmutatja, hogy hogyan is állsz az összehasonlítással.

Kutatások szerint a legtöbben folyamatosan összemérjük magunkat másokkal a siker, gazdagság, intelligencia, külső és egyéb jellemzők alapján. Így mérjük fel, hogy hol is állunk a többi emberhez mérten, mi a társadalmi értékünk. Ez az elmélet Leon Festinger pszichológus nevéhez fűződik.

Az összehasonlítás két irányba történhet: lefelé, vagy felfelé. Az előbbi a politikusok és a motivációs közhelygyártók kedvenc eszköze. Amikor nem mennek valami jól a dolgok, gyorsan keressünk valakit, akinek még rosszabb a helyzete. Kétségtelen, hogy van némi rövidtávú haszna a gyakorlatnak, mert segíthet értékelni, amit eddig elértünk. A hátránya a lefelé hasonlításnak, hogy nincs benne semmi inspiráló, nem hajt a fejlődés felé, így egy idő után elveszti a hatását.

Felfelé történő összehasonlításkor egy olyan emberrel vetjük össze magunkat, aki egy számunkra fontos területen előrébb jár nálunk. Ebben az esetben kétféle hatás érvényesülhet. Jó esetben inspirálóan hatnak ránk a másik eredményei, kíváncsivá válunk, hogyan tudta elérni őket, és elgondolkodunk, hogy vajon nekünk mit is kellene tenni, hogy ugyanoda jussunk.

Ez így nagyon jól hangzik, de sajnos a tapasztalatom az, hogy a legtöbben irigykedéssel, ellenséges érzésekkel fogadják mások sikereit. „Biztosan apuci fizeti…Közel van a tűzhöz…Szerencséje volt…” Esetleg önmaguk ostorozásába kezdenek: „Sosem lesz ennyi pénzem…Elkéstem vele…Béna vagyok…”  Tényleg, emlékszel, hogy mit válaszoltál a bevezetőben feltett kérdésre?

A közösségi média hatása erre még rá is tesz egy lapáttal, hiszen egy jól karbantartott Instagram profil legtöbbször a sikereket hivatott bemutatni. Nincs a sikerekkel semmi baj, de a képeken sokszor nem látszik, hogy az illető milyen utat járt be és mekkora áldozatot hozott értük. Az sem látszik, hogy hol tart élete egyéb területein.

A gondosan beállított fotók rejthetnek fájdalmat, szomorúságot, aggodalmat, bármit. Viszont az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy a Tenerifén ejtőző ismerősödnek az apukája fizette a nyaralását és az égvilágon semmi gondja nincs. De ha ezen mérgelődsz, mennyivel visz közelebb téged ahhoz az élethez, amelyet élni szeretnél?

Időnként szükségünk van rá, hogy körbe pillantsunk, és meglássuk, hogy hol is állunk a környezetünkhöz képest. Szükségünk lehet inspirációra olyan emberektől, akik már végigmentek azon az úton, amelyen most járunk és ennélfogva előrébb is tartanak rajta.

De ha szeretnél fejlődni, akkor az összehasonlítás egy harmadik, egyben legritkább fajtáját javaslom. Kérdezd meg magadtól, akár minden este: hol tartok a számomra fontos területen a tegnapi önmagamhoz képest? Ha csak egy hangyányit is előrébb, akkor minden okod megvan az elégedettségre, amelyet érzel.

Gebei Sándor

+3670/269-6886

www.gebeisandor.hu